írta: Lux Gábor

28 oldal, háttér városi kalandokhoz.

Nappal megkeresett pénzüket könnyelműen elmulatók, a bűn és a balsors számkivetettjei, céljaikat eltökélten követő magányos megszállottak, és azok, akiknek az éjszaka nem fenyegetés, hanem ígéret. A Városi Találkozások második része 300 találkozáson keresztül mutatja be a nagyvárosok sötét oldalát, az utcákat és tereket benépesítő furcsa, vagy éppen nagyonis kiszámítható alakokat. A találkozások felhasználhatók játék közben, városi kalandok megalkotása során, a függelékben közölt egyszerű módszer felhasználásával pedig a város életét átszövő titkos társaságok és összeesküvések kidolgozásához is.

Városi Találkozások II.: Éjszakai Táblázat — letöltés (440 KB PDF)
Kommentek (LFG.HU)

by Kalman Farago
In the city of Immah Wel

As you’ll remember, we were preparing to leave the island city of Khonón and sail for the ruins of Immah Wel, where we were tasked by the magic shop-owner Artothrokus to assassinate three sages, men of power and unknown magical powers who were also exploring the place for their own purposes. While preparing, Licar had the great idea of asking for sponsorship from the local temple of Fedafuce in the form of a high level spell he could learn. Well, for better of worse they agreed, and now our Imperial wizard will need to return with some pretty spectacular haul to pay off the loan.

But anyway, off we were, and a short sailing took us to the island where we hid the boat and headed for the large complex visible even from sea. Near its northwest corner, we found an abandoned amphiteatre with strange translucent orbs hovering in the air and breaking with a loud noise when touched. Our dextrous thief Zaxtaros weaved his way through them and found a trapdoor to a storage cellar, where he looted a couple of player’s masks of some value. As he was coming back, we became aware of a dark procession approaching from the east, and hid in the theatre. As they passed by, the marchers were found to be translucent human shapes, the spirits of the dead. Remembering something mentioned by one of our Khonón contacts, we joined their columns at the end as they turned south along the main complex’s outer perimeter. Soon we reached a gate which opened for the dead, and we slipped in before it would close. Inside, we waited a bit for the spectral procession to move away, then started exploring. There didn’t seem to be much of either value or peril in the immediate vicinity, except for some melon-sized poisonous spiders which we managed to torch by throwing flaming oil into their web-filled room.
Tovább »

by Kalman Farago
Oh, who wouldn’t be a sailor lad and sailing down the main?

With this post I’m going to jump back to the point when we entered the Sea of Emerald Idols, and recount events linearly from there.
Cast: as previous post, with the following differences.
- Zaxtaros has not joined yet.
- Instead, the player runs Beristo, a tall, bald, not too handsome cleric of Mereskan, the bat god of thieves. The second most senior member of the party, he’s been around ever since the (IIRC) third session. A conniving, thieving, embezzling bastard, his eventual death was not a particularly painful blow to the party. The simultaneous destruction of all valuables on his person, however, was.
Tovább »

[Note: This series is a repost of Premier's campaign journal, originally featured on Dragonsfoot. It covers the last one and a half years of our first Fomalhaut campaign, started 13 January 2007 and concluded 3 October 2010, starting after the first Isles on an Emerald Sea arc. I have made no substantial changes to Premier's writing except to correct simple mistakes and lapses of memory, but I have added notes and comments, some I made in the original thread and some new -- along with extra scanned diagrams, maps and other illustrative material. -- G.L.]

Sword, Sorcery and Rayguns #01
by Kalman Farago

Well, whenever Melan decides to post English-language bits of his Fomalhaut setting, there seems to some interest and positive feedback. Since we’ve just toasted his campaign’s 2nd birthday a few weeks ago and an “official” campaign journal by him seems unforthcoming, I guess I’ll step up to the plate. I’ll endeavour to recount the general movements of our campaign – only going from fallible memory -, and see how far energy, free time and enthusiasm takes me. With two years of history, perhaps I’ll be excused for not doing this linearly. Instead, I’ll begin by recounting our recentmost adventure, then go backwards in time.
Tovább »

írta: Daniel J. Bishop

Ha valaki megkérne rá, hogy tanácsokat adjak egy kezdő mesélőnek – vagy akár egy jobb játékélményre törekvő régi motorosnak – a legtöbbet a döntések, kontextus és következmények összefüggéseiről beszélnék neki. Tapasztalataim szerint az, aki érti ezt az összefüggésrendszert, legalábbis jó mesélő… aki pedig nem, az minden más előnye ellenére soha nem éri el azt a szintet, amit képességei lehetővé tennének. A továbbiakban saját szubjektív véleményemet és tapasztalataimat szeretném megosztani: nem jelzem külön, hol beszélek a magam nevében, de bízom benne, hogy az olvasók megértik, mit akarok mondani, és ha más véleményük van, a kommentekben vitatkoznak velem.

Egy döntés alapvetően mindig választás. Tovább követjük a kitaposott ösvényt, vagy letérünk róla az erdőbe? Elindulunk-e a mocsári felfedezőútra Zondo Fantasztikus Fantom-Kastélya meglelésére? Melyik utat választjuk az elágazásnál? Elegyedjünk-e szóba a goblinokkal? Megbízunk bennük? Elmenekülünk a halálsugarakat lövő lebegő gázgömb elől, vagy megküzdünk vele?

A kontextus a döntéseket értelemmel megtöltő információ. Az ösvény vagy az erdő melletti döntés értelmetlen, hacsak nincs valami előzetes képünk arról, hogy mit jelent az egyik és mit a másik. Igaz, hogy haramiák lapulnak az út mentén? És hogy az erdők egy elveszett romot rejtenek? Látnak-e a karakterek valami jellegzetes tereptárgyat, amely felé elindulhatnak? Vagy csak szeretnének levágni egy hosszú kerülőutat? És ha letérnek az útról, milyen esélyük van rá, hogy eltévedjenek?

A következmények a döntések eredményei. Továbbmentek az ösvényen és hamarosan megérkeztek a faluba. Vagy megtámadnak a haramiák. Vagy az erdei utat választva menthetetlenül eltévedtek. Esetleg találtok egy varázsgyűrűt a romokban, és sikeresen elmenekültök az őrt álló lidércek elől.

Jó esetben minden döntés következményei újabb döntésekhez vezetnek. Nem csupán megérkeztek a faluba, hanem amikor megérkeztek, egy lincselésbe ütköztök. Beavatkoztok, hogy megmentsétek az áldozatot? És ha a banditákkal találkoztok, megküzdötök velük? Elmenekültök? Inkább megvásároljátok a jóindulatukat? Az erdőben elveszve mihez fogtok? Mit találtok? Mihez kezdetek vele? Amikor lehagytátok a lidérceket, egy tisztáson álló háznál vergődtök ki a rengetegből. Elfogadjátok az erdész meghívását? Mit mondtok neki a titeket követő furcsa alakokról?
Tovább »

írta: Lux Gábor

16 oldal, kalandmodulok 3–5. szintű kalandozók számára.

A Tengerdémon temploma beláthatatlan idők óta áll elhagyatott terén, amely a város része, de nem vezet hozzá ismert utca: csak aki megvárja a számára kijelölt időt, léphet azoknak az álmoknak az útjára, amelyek hozzá vezetnek a csöndön és homályon át. Azt állítják, a tengerek pusztító hatalmát imádó megszállott papokon kívül csak kevesek ismerik az utakat, és még kevesebben tértek vissza róluk. De most a város múltja talán mégis kulcsot ad az okkult titok megoldáshoz… Ez a kiadvány három kalandmodult tartalmaz a Tengerdémon baljós templomához vezető útról, a templom titkairól és veszélyeiről, és arról, hogy mi következik utána.

Tengerdémon — letöltés (291 KB PDF)
Kommentek (LFG.HU)

by Gabor Lux

This one-page document was first included in Sword and Magic: Adventures on Fomalhaut as a sort of “mission statement”, intended to offer a personal view on old school gaming. It is consciously specific and highly subjective. Similar to The Quick Primer for Old School Gaming by Matthew J. Finch or Philotomy’s Musings, it represents a possible take on running and playing old school games in a way we find rewarding in our campaigns. I have recently realised it may be of interest separately from the system itself, so I am reposting it here. All that follows is unenforced personal opinion.
Tovább »

K&M 2.0?
Tovább »

írta: Lux Gábor

16 oldal, háttér városi kalandokhoz.

Labirintusszerű utcahálózatok; terek, beugrók és zsákutcák kusza szövevénye; tervek és ellentervek; koldusszegénység és magamutogató jólét; a maguk igazát követő hitek és a hatalom magányos megszállottjai. Minden város egyedi rendszer, ezer megfejtéssel rendelkező rejtvényfeladvány, univerzális, de minden konkrét megjelenésükben egyedi minták hierarchiája.

Ez a kiadvány Fomalhaut négy városáról ad rövid, kalandok sorát ígérő leírást: megtalálható közöttük Pentasztadión, dúsgazdag kereskedő-nagyurak és kipróbált tengerészek hona; Argyrus erőd, egy kicsiny kikötőváros ahol a szigorú közrend álcája egymással merőben ellentétes ambíciókat takar; Khosura, négy misztérium szent városa egy holtak lakta sósvizű tó felett; és Dusal Dagodli, ahol az eszmék közötti szabad versengés az emberi alaptermészet számos alapvető megnyilvánulási formájába enged betekintést.

Fomalhaut Városai I. — letöltés (4,7 MB PDF)
Kommentek (LFG.HU)

írta: Lux Gábor

16 oldal, kalandmodul 4–6. szintű kalandozók számára.

Velft határvárosa után, ahol José Antonio Balazán tábornok légiója ül törvényt, a Tarkisváradból induló nagy keleti kereskedőút elhagyja a civilizációt. A városok körüli területek felszántott földjei, majd a völgyek kis falvai és őrtornyai után végtelen hegyvonulatok következnek.

Ezen a sivár vidéken uralkodott egykor a Barbárkirály. Harcosai állati szellemek előtt hajlongtak és rézeszközöket használtak, csak ritkán jutva értékes vashoz. A hitvány és gonosz nép portyái mindig rettentő pusztításokkal jártak, hiszen sarc helyett rabszolgaságra vetették vagy megölték, aki útjukba került. Mindez tartott két és fél évtizedig, amikor is a király halála után páncélos harcosok jöttek a síkságokról, és ahogy egykor a barbárok, ők sem könyörültek senkin.

A barbárok földjén, a valaha szent tó mellett új város épült: Est. Alliria és Mitra lovagrendjei, majd szégyenletes legyőzetésük után Talorn inkvizítori papjai mindig biztosították a rendet és törvényt. A gazdag bányák és legelők átformálták a terület arcát, legalábbis addig a határig, amíg a telepesek biztonságban érzik magukat. De ezen túl, völgyektől a csúcsokig, a hegység háborítatlan mint egykoron. És azt mondják, egyik völgyében, amelyet barbár katonák árnyai kísértenek, még ott áll a Barbárkirály, az utolsó uralkodó nyughelye…

A Barbárkirály — letöltés (3,3 MB PDF)