A Békák Kolostora: Jubileumi Kard és Mágia kalandmodul

A Békák Kolostora

A Békák Kolostora

Először tehát a békák.

Bár a szerepjátékokban a sárkányoké a főhely, a fantasztikus kalandok esszenciáját mégis a különösebb szörnyek ragadják meg legjobban: a szemzsarnokok, zselékockák és rozsdaszörnyek között pedig biztosan ott találjuk az óriásbékákat is. Az első D&D szörnyválogatás, a Kard és Mágia egyik szabályfüzetének címét is kölcsönző Monsters & Treasure még nem tartalmaz békákat (de ki tudja, mit rejt a „Nagyobb Rovarok és Állatok” tétel, ahol a szerzők csak annyit tartottak fontosnak lejegyezni a statisztikáknál, hogy „változó”). A békaszörnyek első felbukkanása az 1975-ös Blackmoor kiegészítőhöz kötődik. És micsoda belépő! Az óriásbékákat és óriásvarangyokat külön bemutató válogatásban a békák már 4-40 fős hordákban rontanak a balszerencsés kalandozókra, és bemutatásuk így fest:

„Az óriási emberevő béka valóban kegyetlen, megtámadva minden útjába eső kisméretű teremtményt. Nyelve a varangyhoz hasonló, és hasonlóan is használja, bár a hatótávolsága csak 10’. Ugyanakkor sokkal messzebbre ugrik, mint a varangy (24’’). Elsődleges táplálékát a rovarok és patkányok jelentik, őt magát pedig (mint a varangyokat is) a kígyók és sellők vadásszák, nem beszélve a különböző madarakról és hüllőkről. A mocsarakban vagy a folyók mentén (de ellenségei vadászterületeitől távol) lapulva a partról ugranak az elhaladó hajókra, hogy elkapják áldozataikat. Értelem nélküliek, és az első sebesülésre visszavonulnak, de ha súlyos sebet kapnak vagy csapdába ejtik őket, a halálukig küzdenek.”

A békák mégsem ettől az elég zavaros, csatajátékos és szerepjátékos szempontokat egyaránt követő leírástól váltak hírhedtté. A Blackmoor oldalain ugyanis szerepel egy húsz oldalas (csaknem a kiegészítő harmadát elfoglaló) kalandmodul, amely a Temle of the Frog (A Béka Temploma) címet kapta. Jelentős munka ez: a legelső publikált szerepjátékos szcenárióról beszélünk! Nem akármilyen az alapötlet sem. A mocsárban élő békaimádó kultusz fészke mellett kényszerleszállást hajt végre egy kisebb űrhajó, a hajótöröttek pedig előbb átveszik a hatalmat a kolónia fölött, majd kiemelkedő tudásukat és megmaradt technológiai eszközeiket arra használják, amire minden rendes ember tenné: kíméletlen hódításba kezdenek a környező kisebb királyságok között. A Békák Temploma nem csupán labirintuskaland, hanem szociális elemeket, beszivárgást, harcot és felfedezést is tartogató, összetett anyag (és még kiváló labirintuskaland is).

A békák később felbukkantak a Village of Hommlet-ben (egy várárokban lapulva, hogy szétmarcangolják az óvatlan első szintű karaktereket), a Dwellers in the Forbidden City-ben (ez a kaland rendelkezik a legjobb békás témájú borítóval), a Tegel Manor békakultistái körül (erről kicsit később), és még sok más helyen.  Ezt követően azonban a békák szerencsecsillaga sokáig leáldozott: vagy a szerepjátékok vették magukat túl komolyan, vagy csak a mocsarakat kerülték el az egyre kevésbé bevállalós kalandozók, de innen sokkal ritkábban találkozunk velük, egészen a klasszikus játékstílusok modern újrafelfedezéséig. Az old school játékstílus ismét békagazdag élményekben részesíti a szerepjátékosokat, és a békák újra elfoglalták méltó helyüket olyan modern klasszikusokban, mint a Tomb of Abysthor (2001) vagy a Demonspore (2011).

***

Másodszor a tíz éves Kard és Mágia.

Kard és Mágia

Kard és Mágia

A tíz éven lehetne vitatkozni (első változata 2003 végén, 2004 elején öltött formát), de a Kard és Mágia egészen pontosan tíz éve, 2008. október 15.-én jelent meg, négy kalandmodullal. A játékkal egyszerre legalább három dolgot szerettem volna elérni.

  • Egyrészt megismertetni a hazai játékosokat a klasszikus (old-school) játékstílusok akkoriban újrafelfedezett előnyeivel. Ez számos tekintetben szöges ellentéte volt az akkor urlkodó (vagy legalábbis helyesnek beállított) magyar játékfilozófiáknak: realizmus helyett fantasztikum, pontos és részletekbe menő szabályok helyett laza és adaptív keretek, az intrikálásra épülő játékstílus helyett akció, a történelmi párhuzamok helyett a fantasztikus ponyvák egzotikus világai. Ez az újrafelfedezés ismét megtalálta az értékeket a labirintuskalandokban, a D&D sokat kárhoztatott kulcsszabályaiban, vagy – legfontosabb elemeként – a játékosi döntéshozatal minél nagyobb szabadságában.
  • Másrészt, olyan gyakorlatias, felhasználható példákat nyújtani másoknak, amelyek alapján ők maguk is átgondolhatják saját játékaikat, legyen szó a D&D-ről, a M.a.g.u.s.-ról vagy más fantasy rendszerekről. A Kard és Mágia harmadik füzete, a Mesélői Irányelvek általános mesélői útmutatónak (is) készült, amely az alapoktól a kalandok és kampányok tervezéséig kalauzolta el az olvasót; a játék kiadványaival pedig – konkrét eseteken keresztül – a kalandírás különböző formáit is be akartam mutatni.
  • Harmadrészt, lendíteni egyet az amatőr játékfejlesztés kerekén. Mivel a szerepjátékok eredendően részvételt és személyes kreativitást igénylő játékok, a legkiválóbb táptalajt nyújtanak a személyes, kisebb közönséghez szóló anyagoknak. Az amatőr mozgalom, amely korábban sokakat megismertetett a szerepjátszással, vagy szórakoztatott a több lelkesedésből, mint pénzből szültetett termékeivel (köztük engem is), mégis megbicsaklott a kilencvenes évek második felében. Azt szerettem volna, ha a Kard és Mágia példáján egyre többen buzdulnának fel, és mutatkoznának be saját játékanyagaikkal, tegyék ezt elektronikus vagy fizikai formában.

Mennyire lett sikeres játék? A magyar amatőr játékok között eddig a legjobban. A hobbijátékok mai sikerét sajnos nem lehet a kilencvenes évek széles terjesztésű rendszereihez mérni (ennek számtalan oka van a számítógépes játékoktól a társadalmi széttöredezettségig), de amit elértünk, az nem is rossz. A mesélőket és játékosokat beleszámolva pár száz rajongója biztos volt a rendszernek, és még ma is sokan játsszák (bár ez inkább a nixoni értelemben vett csöndes többség, mint aktív fórumozó). Az, hogy ma az EMDT ötvenedik kiadványa jelenik meg, a közösség érdeme is – ebből az ötvenből tizennyolcat, az összes kiadvány harmadát valaki más írta. (A számhoz hamarosan hozzáadhatjuk a jubileumi modulverseny három kalandját is.) Miközben pár dobókocka plusz a nyomtatás árán ma is bárki elkezdhet szerepjátszani a rendszerrel, ehhez most már kiegészítők tára áll rendelkezésre (még akkor is, ha a Helvéczia tuczatnyi anyagát és az eddig megjelent öt angol nyelvű EMDT-kiadványt nem számítjuk).

A Kard és Mágia önmagán túlnyúló hatásai közé sorolom azokat az új kezdeményezéseket, amelyek a játék körüli közösségből születtek. Ezek a háziszabályoktól a rendszeradaptációkon át a Kazamaták és Kompániákig, a Helvécziáig, újabban pedig a Kard és Másodteremtésig nyúlnak, de a játék ideái olykor feltűnnek a negyedik és ötödik kiadású D&D-s kalandsorozatokban is. Ebből a közösségből nőtt ki legalább két sikeres rendezvénysorozat, a hat alkalmat megért Véletlen Találkozások, és a hamarosan nyolcadik alkalmát ünneplő Kalandorok Társasága, és két fanzin, a Kazamata (bűnösen késő negyedik száma remélem, hamarosan megjelenik), és a vadonatúj, szélesebb spektrumú Húszoldalú. Ennek az aktivitásnak örülök legjobban.

A mai szerepjátékos helyzet jobb, mint 2008-ban. Sokkal élőbb, egészségesebb közösségeket látok (bár nagyon nagy üröm az örömben, hogy szinte csak a Magyarországot szépen lassan felfaló fővárosban), sok új játékossal, akik a társasjátékok felől, vagy a szerepjátékokat övező új érdeklődésnek köszönhetően érkeztek a szcénára. Sokkal jobban belátjuk, hogy elsősorban magunkra számíthatunk, és nincsenek már nagy kiadók, akik helyettesítik a mi képzelőerőnket. De persze a D&D is jobb irányt vett, az ötödik kiadással nem is rossz válaszokat adott azokra a kérdésekre, amelyek a Kard és Mágia megírását motiválták (persze vagyok annyira egoista, hogy szerintem az én válaszaim jobbak :)). Egy erős, igazán jó játékkal nem lehet közvetlenül versenyezni, és nem is fogok.

Mi lesz a jövőben a Kard és Mágiával? Idén nem jelent meg az egy éve még tervezett második kiadás, és igazából bele sem kezdtem: lefoglalta az időmet az angol nyelvű fanzinom, meg két nagyobb, régóta húzódó angol kiadvány (az egyik az angol Helvéczia, a másik a Castle Xyntillan című labirintuskaland). Nem tudom, hogy végül lesz-e, és mikor; ez most sok bizonytalan külső tényezőtől is függ. De szeretném, ha lenne. Az új kiadásban nem lesznek radikális szabálymódosítások, csak minden egy kicsit feszesebb és áramvonalasabb lesz. A szerkesztő munkával inkább arra szeretnék törekedni, hogy a játék olvasmányosabb, jobban strukturált és könnyebben befogadható legyen; valamint a mesélői tanácsokat szeretném kibővíteni olyan kalandtípusokkal, amelyekkel az eredeti kiadás kicsit mostohán bánt. Ez elsősorban a Mesélői Irányelveket érinti, amely szándékaimmal szöges ellentétben a játék legkevesebbet olvasott füzete lett, és bizony ráfér egy alapos újraírás. Aki olvasta az Echoes From Fomalhaut megjelent számait, a leendő új példavilággal is találkozhatott: Erillion szigete inkább a klasszikus kalandozófantasy vonalat követi (eredetileg Káosz Szava-parafrázisnak indult, bár más forrásokból is táplálkozik), és persze több modul is helyet kap rajta.

Most azonban még nem tartunk itt.

***

Harmadszor a Békák Kolostora.

A tíz éves jubileumra ezúttal egy nagyobb kalandmodullal jelentkezem a játék kedvelőinek, meg bárkinek, aki a kalandozófantasyt szereti. A 40 oldalas, elsősorban 4-6. szintű karaktereknek készült Békák Kolostora oldalain egy groteszk lápi világ és egy ősi, romlott kolostorkomplexum termei elevenednek meg. Különös mocsárlakók, gonosz szerzetesek, élőhalottak és más meglepetések várnak azokra, akik feltárnák a mocsárvidék titkait, és békákból sem lesz hiány. A kalandot számos formájában lejátszottuk különböző társaságokkal (gyökerei a Tegel Manor kiadatlanul maradt újrakiadásának tesztkampányáig nyúlnak vissza), és más mesélőknek is odaadtam néhányszor. A kolostor megjelent angolul (a Rappan Athuk 2012-es kiadásában), a teljes kaland hamarosan kijön németül (az Abenteuer fanzinban), a mocsárvidéket újralátogató Békák Bosszúja pedig az Echoes From Fomalhaut negyedik számában várható. Itt és most a teljes anyagot adom közre, a Kard és Mágia szabályaival.

A Békák Kolostora két változatban jelenik meg. A hagyományoknak megfelelően elérhető ingyenes PDF-ként, amely letölthető a szomszédos bejegyzésből. Aki viszont ennél többet szeretne, az egy mozijegy áráért megvásárolhatja a nyomtatott kiadást is: ez egy gazdagon illusztrált füzetet és egy kihajtható, a játék közben is nagyon praktikus térképet tartalmaz. A kalandmodult kiváló grafikusok illusztrálták: Denis McCarthy, Matthew Ray és Stefan Poag, valamint halott viktoriánus alkotók, akik szerencsére nem kértek jogdíjat. A print kiadás ára 6 USD (kb. 1680 Ft – egy Cinema City mozijegy 1800, nagy kóla és popcorn nélkül), Magyarországra ingyenes szállítással. Ez a változat az EMDT webshopjából rendelhető meg, PayPal-es fizetéssel.

És akkor adjuk át a szót a modulnak:

 A Békák Kolostora időtlen idők óta áll a lápvidék fölé magasodó hegygerincen. A hatalmas és szörnyűséges istenség, Tsathoggusz első szentélyének eredete a homályos múltba vész, és bár a kükloptikus állóköveket az emberek eljövetele után lerontották, a föld mélyén nyugvó szentélyek és grottók túlélték a felszínt meg-tisztító ősi háborúkat. Később rosszindulatú zarándokok jöttek a faragott bálványok előtt hódolni és titkaikat ellesni, és a Béka hite új fajra szállt. A csuhát öltött rend testvériségét csak erősebbé tette a félelem, amely kolostorukat és szentségtelen liturgiájukat övezte, és nem egy ártatlan küldött busás váltságot élete és biztonsága megváltására. Aki nem hódolt meg a Béka előtt, azt tűz és a kard pusztította el. Még Murtár, a Zavaros Vizek Istene is megremegett nyírfafüstös hajlékában, amikor a szerzetesek bárkái kikötöttek Szilvas városában.

Mindez régen volt már. A rend megöregedett és legyengült, és a bárkák sem jönnek többé. De a gonosz még így, félig megtörten is ott szendereg a kolostor ködös romjai között, és kémei mindenhol ott vannak a lápvidéken. A szerzetesek pedig minden éjjel és minden nap megtartják vigíliáikat, arra kérlelve könyörtelen urukat, hogy ismét jöjjön el – és ne őket eméssze el nagy haragjában!

Kalandra fel!

Kalandra fel!

Hozzászól

You must be logged in to post a comment.